(1935–2015)

a Magyar Festők Társasága első elnöke (1995–2002). Sokoldalú ember és alkotó volt; festőművész, író, műfordító, filozófus, egyetemi oktató és harcos környezetvédő aktivista. Kossuth-, Munkácsy- és József Attila-díjas. Életét és művészetét döntően határozták meg az 1956-os forradalom és a megtorlás élményei. Mint az ELTE forradalmi bizottságának tagját ítélték börtönbüntetésre.

Mi, festők, elsősorban korai, ma már klasszikusnak számító olajfestményeiről és művészeti tárgyú könyveiről (Miért fest az ember? 1970; A festés mestersége, 1971; Így élt Leonardo da Vinci, 1973; Hármaskép,1975) ismerhetjük. Fontosak voltak számunkra klasszikus művészetelméleti könyvek általa készített fordításai (Johannes Itten: A színek művészete, 1978; Paul Klee: Pedagógiai vázlatkönyv, 1980) is.

Nyugodjék békében.

Karátson Gábor: Kivégzett tábornokok a halottasházban (1980)

Karátson Gábor: Akvarell a János evangéliuma sorozatból (2000-2003)